Életfa

Sajátos hálót hozott létre a félévszázados opusának darabjaiból a művészlelkű mester-kézműves, BOZSIK FERENC amikor a világ négy égtájának irányába hintette őket. E háló szálai jellegzetes felismerhetőséget sugárzó otthonában találkoznak.
A gyűjtemény legjelentősebb hányada a fából-szobroké .
A különféle anyagokat megmunkáló Bozsik szakmájából fakadóan és művészetét szolgáló célból mintegy húsz, főként famegmunkáló szerszámgépet készített egymaga, melyekkel fatörzsből, rönkből, gyökérből és ágból, a tűzre vetendőből tengernyi szeretettel új életet lehelve belé, kívánatosat varázsolt: szobrot fából.

Amikor a múlt század 60-as éveiben megismerkedett az akadémiai műveltségű szabadkai szobrászművésszel, Almási Gáborral, talán nem is tudatosult benne azonnal, hogy az alkotóvilág csapdájába lépett, amely tüstént megfertőzte, s képtelenné tette arra, hogy jövőjében más utakat keresgélve más sorsot éljen.
Otthona falának díszpáholyában trónol az egyik Almásitól kapott ajándék, az újjáépítés korszakából származó dombormű-faragvány, néma tanúként s döntőbíróként figyeli, számos atlétikus férfialakjával felügyeli a művészt munkája közben. Úgy tűnik, épp ez a mű vitte át Bozsikra mindama alkotói kitartást és reménykedést, s mondjuk ki bátran: lelkesedést, amely minden művész lételeme. Hosszú éveken át titkos etalonként irányította a művész kezét.
A mester-tanítvány kapcsolat, miután megerősödött, egészen Almási haláláig tartott, s gyakran vált sajátos párbeszéddé, műveikben történő kommunikációvá.
Az egyik tárgyon két, első látásra azonosnak tűnő ornamentum található. Maga Bozsik önkritikusan vallva meséli, hogy a bal oldali gyengédebb és érzékelhetően melegebb hangulatú, Almási szelíd vonalvezetésével, míg a másik – amely ettől semmiben sem tér el – a sajátja, s arról, hogy e szokatlan verseny s megmérettetés mennyire sokat jelentett számára alkotói útján.
Bozsik évekig tartó felismerhető alkotóvá érése folyamán jó érzékkel látta be, hogy abszolút érvényű harca a Rosszal, amit a természettel művelnek méltó központi tengelye s mozgatója művészetének, s olyan erő, amely folyamatosan új ütközetekbe tudja e gonoszsággal szemben vinni. A közzel is e módon értekezik műveiben, ebben teljesül ki kommunikációja.
Az ember hanyagság, felelőtlenség által előállt Rossz méltó ellenfélre talált Bozsik művében, amely a szépség erejét felmutatva küzd.
A halelhalás, a vízen lebegő kőolajfoltok, a növény- és állatvilágot tizedelő járványok, az orvvadászat, egyszóval minden környezetromboló, s ezzel közvetetten az embert is fenyegető, végveszélybe sodró tevékenység, történés villámgyorsan s közvetlenül sarkallja a fafaragóművészt arra, hogy alkotói választ adjon, a rombolást megállítani igyekezve.
A MADÁR alapvető és legfontosabb inspirációja, amellyel elindult, s amelyről sosem mondott le, a motívum, mely a legmarkánsabb, legsikerültebb műalkotásaiban látható.
A legkülönfélébb megjelenítésekben dominál otthonának rajaiban is.
Fészkében, fiókáival vagy magányosan, tágra tárt szárnnyal, vagy szárnyaszegetten, emelt fővel vagy fáradtan, tátott vagy halott csőrrel, többször kőolajjal, azaz emberi szennyel átitatott szárnnyal, madár mely már nem repülhet fel, de mindig ismét a felemelkedés és szabadság szimbólumaként.
Az ilyen égbeemelkedés vezette a madárban Bozsik szárnyalását mindezen az éveken át, alkotásaiban ez által harmonizál megállapodott egyetértésben a természettel, az alkotói tettben, melyben a természetből, azaz lombos-ágas, gallyas, átitatott, göbös és eldobott fából csak a fölöst távolította el, faragta le, esetenként hozzáadott egyet s mást, átsütő, érezhető belső erővel rendelkező, esztétikailag szabad alakokat formázva.
Ez egyben leggyakoribb alkotói eljárása is, melyben a szerző kölcsönös ölelésben egyesül a természettel, olyan alkotói aktusban, melyből tartós értékű, őszinte művek születnek.
így keletkeztek Bozsik madarai, de halai és bikája is, szilárd állásfoglalását archetípusosan mintázva.
Mindent briliáns Almási Gábor mesterétől tanulva nemcsak barátjává lépett elő, hanem míg megkísérelt felnőni igen tág alkotói korlátaihoz, kritikus résztvevőjévé vált új művének.
Mégis, Bozsik mesteréhez képest minimális beavatkozások segítségével hívta életbe saját legjobb műveit, míg azonos természetű esztétikához ragaszkodva próbálta leheletfinom jelenlétével csupán sejtetni a mű lényegét, belső lényét.
Annak a vágya nélkül, hogy mélyebbre faragva megragadva kimarkolja, inkább meghagyott valamit, azt a valamit, ami az élet meghosszabbításának tekinthető.
Ez tehát művének igazi lényege: a kiszolgáltatottakkal való mély együttérzés és sorsuk felőli őszinte aggodalom.
Bozsiknak ez az arca rajzolódott ki 1999-ben is, még élesebben, a rémséges NATO-bombázás idején készített műveiben, a Krisztus mennybemenetele-sorozata 14 zománcozott-festett képében, valamint abban a famadárban is, amely csőrében az olajág helyén puskalövést hordoz, amely újra a kiszolgáltatottak lényébe fúródott.
Bozsik művészi érése a természetes folyamatok erőszakmentességének és az együttműködés jegyében zajlott, s díjak támasztották alá.
Tudja, hogy minél jobban megérti és tiszteli a természetet, az annál többet tud nyújtani neki.
Műveivel a természeti környezetet védelmezte s védelmezi, rámutatva a gonoszságra, mely föléje gyűlve gomolyog.
Esztétikai hozzáállását tekintve a fanyar, keserű valóságból táplálkozva sosem vált édeskéssé, hanem érdesen durva és összeráncolt, szertevetett végtagú, legyen ha archetípusos madaráról, haláról, bikájáról, vagy akár teknősbékájáról, női torzójáról szó.
A művészet örök dicsfényébe öltözött Bozsik több szempont alapján sem mindennapi művész, ötletei elillanásától tartva egyidejűleg belekezd több munkába is, s nem élhet az alkotás mámora nélkül.
Egy nyughatatlan szellemű alkotó szakmai jártasságáról tanúskodnak székei, padjai, polcai, madárháza, makettjei, gelenderjei és citerái is.
Sok mindent alkotott pályafutása során Bozsik, a legkevésbé sem kímélve magát, míg végül kitűzte maga elé azt a hosszadalmas előkészületeket igénylő munkát, amelyben családfáját örökíti meg. Néhány őse képének vésete máris felragyogott a fában.
A komoly mesterségbeli tudást és művészi kiválóságot követelő és egyesítő munkában kitűnő koncepcióban ismét azonos lényként tapintható a természet, az alkotó és az újonnan előállt mű egysége.
Ennek a tehetséges alkotónak része volt ama szerencsében, hogy remek mesterrel találkozhatott, hogy talentumát maradandó értékű és időtálló életműbe ágyazhatta, s opusával végül sikerült bizonyítania, hogy elsősorban a fában készített műve a saját ÉLETFÁJA.

Mile Tasić

 

Oldal: "Életfa"
Bozsik Ferenc fafaragó,szobrászművész. - © 2008 - 2024 - bozsikferenc.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat